FaceBookGoogle+Youtube

KTM G+

KTM Facebook

Pedagógusok 2017

 

PEDAGÓGUSOK

 

 

 

 

Ács Imre

 Becz-Rábóczki Orsolya

Béni Norbert

Bohár Beatrix Terézia

Buzás Erika

Csókáné Marton Dóra

Deák Istvánné

Farkasné Laczó Adrienn

Fellegi Viktor

Gimesi Balázs Tamás

Hargitai Rita

Héninger Ildikó

Horváthné Turi Petra

Joó Imola Zsuzsanna

Juhos Zoltán János

Kapocsi Margit Katalin

Kovács Sándor

Kovács Szilvia

 Kőszegi Anna

Lantos Erika

Lantos József

Mag Hedvig

Manhalter Manuéla

Molnár-Deák Marianna

Murai Eszter

Nádasdiné Illés Tünde

Nagyné Fodor Angéla

Némethné Hegyesi Tímea

Pál Viktória

Rózsa Norbert

Schoffhauzer Judit

Somogyi Anikó

Székely Zoltán Péter

Szlávik Ágnes

Tóth Zoltánné

 Vay Krisztina

 

Veingartner Erika 

 

 

 

Kollégium

 

Bendi Szilvia

 

Bregócs Zsuzsanna 

 

Nagy Attila

 

Nagy-Kárpáti János

 

Demjén Andrea

 

 

 

  Pedagógiai asszisztens

 

Eszes Istvánné 

 

 

ÉKP

1981-ben Zsolnai József pedagógus kutató irányításával megindult az Oktatáskutató Intézetben a kutatás, amely A képesség- és tehetségfejlesztés magyarországi helyzete és lehetőségei, különös tekintettel az általános iskolára címet viselte. Ebből a kutatásból nőtte ki magát az Értékközvetítő és képességfejlesztő program (ÉKP). A kutatás abból indult ki, hogy az akkori szociálpolitika által szorgalmazott művelődési hátránykompenzálás, valamint a gazdaságpolitika által kívánatosnak tartott tehetségfejlesztés problémája az iskola keretei között megoldható. Mindez egy egységbe összekapcsolva, pedagógiai eszközökkel, leginkább a képességfejlesztés segítségével valósítható meg. (Kiss Éva 2002, 11) Az iskola lehetséges szerepét szerették volna meghatározni a képesség- és tehetségfejlesztésben.

Zsolnai Józsefnek és kutatócsapatának ez már a második programja, kutatása volt az 1971-től formálódó Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési program (NYIK) után.

Az értékközvetítő és képességfejlesztő program többszöri kísérleti kipróbálás, javítás eredményeként 1986 óta választható az iskolák számára.

Az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia tárgya az a legszélesebben vett kultúra-átszármaztató tevékenységsorozat, amely intézményesítetten és cselekvően segíti a tanulásra kényszerültek vagy önként vállalkozók személyiségfejlődését. (Zsolnai 1995, 15)

A program szerint a sokoldalú képességfejlesztést mindenki számára elérhetővé kell tenni, ennek színhelyéül pedig az iskolának kell szolgálnia. A gyermekeknek lehetőséget kell biztosítani, hogy minél több területen kipróbálhassák magukat, hogy érdeklődésük kialakulhasson.

A képességfejlesztő iskola egésznapos iskolaként működik, de akár működhet nem-egésznaposként is. Egy a fontos, hogy ez az iskolatípus nem szakad külön iskolára és napközire. Az iskolában egész napos foglalkozás működik, nemcsak délelőtt, hanem délután is vannak órák. A tanítás beosztása igazodik a gyermekek „szellemi” állapotához, délelőtti órák között szerepel a matematika, természetismeret, magyar nyelv és irodalom, stb., amelyek több koncentrációt igényelnek a tanulóktól. A délutáni órák között pedig inkább készségtárgyak sorakoznak: bábozás, néptánc, környezet- és vizuális kultúra (KVK), amely órákon több hangsúlyt fektetnek a játékosságra, ahol a diákok alkotó tevékenységet végezhetnek.

Zsolnai József szavait idézve „az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia koncepciója abból indul ki, hogy lehetséges a gyerekek számára a kultúra teljes rendszerére építve számos olyan szükségletkielégítő tevékenységet szervezni, amely leköti őket, komfortélményt biztosít számukra, fokozza teljesítményüket, kitágítja érdeklődésüket. […] A képességfejlesztés az a terület, ahol az iskola biztosra mehet, s ha ezt össze tudjuk kapcsolni a gyermekek nagyfokú motiváltságával, továbbá a gyermeket tiszteletben tartó, szociális kompetenciáját, magatartási kultúráját tapintatosan alakító nevelési kultúrával, képesek lehetünk a családi eredetű szociális hátrányok részbeni enyhítésére éppúgy, mint a tehetségek felismerésére és fejlesztésére. Ez a koncepció olyan tanulásszervezést követel, amely a tanuló egyénre koncentrál, annak fejlettségére, tanulási tempójára. Maximálisan törekszik az önállóság és az öntevékenység kialakítására, az ehhez szükséges önálló tanulási és önismereti képességek kiművelésére.” (Zsolnai 1995, 184)

Az ÉKP egy olyan iskolai program, amely 1-12. évfolyamot nézve illeszkedik a nemzeti alaptantervhez, műveltségi területeihez és a műveltségi területek oktatásának közös követelményeihez.

Az iskolának egy közösséget kell alkotnia. Az iskola minden tagja egy ügyért tevékenykedik, fontos, hogy az iskola által közvetített programot magának vallja és minden erejével a gyermekek fejlesztését szolgálja. A közösségen belül fontos a közvetlen kapcsolat, mind a tanárok és diákok, mind a tanárok és szülők között. A közvetlen kapcsolat eredményeképpen alakul ki a közösség, iskola emberi arculata.

A tananyagon belül előnyben részesültek azok a tudomány- és művészeti területek, amelyek „az adott életkorban kitüntetett mértékben járulnak hozzá a képességfejlesztéshez, és kellő motivációs értékkel rendelkeznek.” (Zsolnai-Kiss 1989, 4) A kisiskoláskor nagyszerű lehetőséget biztosít arra, hogy a képességeket széles körben megalapozzuk, figyelembe véve a gyermekek kíváncsiságát, mozgásigényét, fogékonyságát. A program által nyújtott tág tevékenységi körök lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy hajlamainak és érdeklődésének megfelelő területet találjanak az iskolában.

Az alternatív program tananyagában sok olyan tárgy szerepel, amelyek kielégítik a tanulók mozgásszükségletét (pl. néptánc, a szabadidő hasznos eltöltéseként délutáni levegőzés), játékszükségletét (pl. bábozás, néprajz), önkifejezési szükségletét (pl. versmondás, furulyázás, művészeti oktatás). A program jóval több tantárgyat, műveltségi területet tanít, mint a hagyományos iskola. A már említetteken kívül a tananyagban kötelezőként vagy választhatóként szerepel ember-, vallás-, erkölcsismeret, filozófia, drámajáték, vizuális kultúra és művészettörténet, képzőművészeti-, színház-, film-, zeneesztétika, fotózás, médiaismeret-mozgóképkultúra, virágrendezés, háztartástan, könyv- és könyvtárhasználat, stb.

A tantárgyi programot átszövi a nyelvi és vizuális kommunikáció. Kiemelt szerepet kap az érintkezéskultúra: a jól érthető tiszta beszéd, igényes fogalmazás írásban és szóban egyaránt, illemtudó, toleráns viselkedés.

A program saját taneszközökkel, tanítási programmal, pedagógiával rendelkezik, amely a mindennapi, erkölcsi, művészi és kognitív értékkel való rendszeres kapcsolatot biztosítja a tanulók számára. Az ÉKP törekszik a magyarságtudat erősítésére, ennek egyik fontos támpillére a NYIK.

A tanulók szívesen járnak iskolába, mert a tanítási órákat átszövi a játék, amely könnyebbé és élvezhetőbbé teszi a tanulást, amelynek eredményeképpen a gyerekek szebben beszélnek, ügyesednek, környezetükkel szemben igényessé válnak. A pedagógusok a tanítási órák során kihasználják a játékok fejlesztő hatását.

A program „olyan személyiségjegyek és képességek fejlesztését vállalja, amelyek egy tartalmas és gazdag élet szervezése-vezetése szempontjából nélkülözhetetlenek: önállóság, önművelés, szociális alkalmazkodás, kíváncsiság, felelősség, énazonosság-tudat, önismeret, önértékelés, képesség az érdekérvényesítésre és a közügyekben való részvételre.” (Zsolnai-Kiss 1989, 4.)

A gyerekek kisiskolás koruktól tanulhatják a sakkozást, a rejtvényfejtést, és rejtvénykészítést (hagyományos vagy a napjainkban közkedvelt sudoku rejtvény), amelyek fejlesztik a gondolkodást.

Az értékközvetítő és képességfejlesztő program jellegzetessége, hogy mind a hátrányos helyzetű, lemaradó gyerekek felzárkóztatására, mind a tehetségesek megfelelő terhelésére, fejlesztésére egyaránt figyelmet fordít. Minden gyermeket minden tevékenységből a neki megfelelő tempójú tanulásra kell késztetni. Lehetővé kell tenni, hogy minden tanuló a számára lehetséges legnagyobb teljesítményt érje el minden tevékenységből.

Az alkotásra nevelés a program részét képezi. Az alkotás minden ember megkülönböztetett joga. A gyerekek az iskolás évek alatt sok tevékenységben kipróbálhatják magukat, így nagyobb esélyt biztosítva arra, hogy minden tanulóról kiderüljön, hogy milyen tevékenységben tehetséges, milyen területen célszerű őt alkotásra késztetni.

A gyermek életének domináns színtere az iskola, idejének több mint a felét itt tölti. „A környezet esztétikus kialakítása kedvezően befolyásolja az iskola általános légkörét, és ezáltal növekszik a tanulási kedv is.” (Zsolnai 1995, 208) Fontos az, hogy a gyermek az iskolában is otthon érezze magát. A tanulási színtér otthonossá tétele viszont nem kizárólag a pedagógus feladata. Ahhoz, hogy a gyermek otthonosabban érezze magát, ami leginkább az első években bír kiemelt fontossággal, saját magának kell egy olyan környezetet kialakítania, ami biztonságérzetet nyújt számára. Azzal, hogy a gyerekek saját maguk dekorálják a termet, ahol az egész napot töltik, nemcsak otthonosságot teremtenek, hanem alkotási vágyukat is kiélhetik, fantáziájukat mozgósíthatják. Az osztály díszítésével elégedettséget érezhetnek, hogy mindez az ő keze munkájuk, valamit alkottak. A dekorációnak két funkciója van: informál és szépít. Az előbbiben nagy munka jut a tanárnak, az utóbbiban pedig inkább a diáknak. Nemcsak a dekoráció fontos az otthonos környezet kialakításában, hanem a terem elrendezése is. Kevesebb szerep jut a tanári asztalnak, fontos az, hogy ne a terem közepén legyen, hanem inkább a szélén, a sarokban (funkciója sok esetben csak rakodófelület). A pedagógus feladata nem a frontális oktatás, hanem az, hogy minél több időt töltsön a gyerekek között, óra közben közvetlen kapcsolatot alakítson ki a diákokkal, és ne csak „az asztal mögül szemlélődő tanár” legyen. A dekoráció és a terem elrendezése azonban nagy mértékben függ az iskola, a helyiség adottságaitól.


FELHASZNÁLT IRODALOM

Heffner Anna – Kiss Éva (1998): Az értékközvetítő és képességfejlesztő program és pedagógia mint a Zsolnai-pedagógia legjelentősebb eleme. In.: Szöveggyűjtemény. Szerk.: Pukánszky Béla, Zsolnai Anikó. Eötvös József Könyvkiadó. Budapest. 225-237. old.

Huszár Ágnes (szerk., 2002): Értékközvetítő és képességfejlesztő program. Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési program. Jubileumi konferencia. Előadások. Szerk.: VE TK Pedagógiai Kutatóintézete. Pápa

Kiss Éva (2002): Tizenkét tétel az Értékközvetítő és képességfejlesztő program innovációjáról. VE TK Pedagógiai Kutatóintézete. Pápa

Zsolnai József (1986): Egy gyakorlatközeli pedagógia. Oktatáskutató Intézet. Budapest

Zsolnai József (1995): Az Értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia. Tárogató Kiadó. Budapest

Zsolnai József – Kiss Éva (1989): Tananyag és tantárgyi rendszer. In.: A tanító XXVII. évf. 1. szám. 3-5. old.

 

 

Bemutatkozás

1990-ben egy maroknyi csapat iskolát álmodott. Olyat, ahová örömmel jönnek a gyerekek, ahol a pedagógusok számára biztosított a szakmai kiteljesedés, olyat, amellyel a szülők elégedettek, s a szakma is elismeri, elfogadja azt.

Hisszük és valljuk, hogy minden gyermek egy tehetség-ígéret, melyet úgy kell „csiszolgatni”, ahogy a kagyló teszi ezt a belekerült homokszemmel. Ha így cselekszünk mi is, az eredmény egy csodálatos igazgyöngy lesz, mely egyedi, ritka, a világ legértékesebb „képződménye”. Bizton állíthatom, hogy az elmúlt 20 év legjelentősebb eredménye, hogy számtalan ilyen gyöngyszem került ki iskolánkból, hogy azután igazi szépségét, értékét megmutathassa nagyobb közössége örömére.

Tudjuk, hogy a metamorfózis folyamata nem mindig könnyű. Sem az átalakuláson keresztülmenő gyermek számára, sem a folyamatot irányító, a védő-óvó burkot biztosító pedagógus számára, mégis azt hisszük, a születésen kívül nincs olyan szimbiózis, mely termékenyebb lehet, s szorosabb emberi kapcsolatot eredményezhet, mint ez, melynek eredménye a szellem születése.

 

Iskolánk 1991 szeptemberében kezdte meg működését általános iskolaként azzal a céllal, hogy diákjainak olyan nevelési-oktatási programot nyújtson, amely elősegíti képességeik, tehetségük kibontakoztatását, alkalmazkodik fejlődésük egyéni sajátosságaihoz, ugyanakkor a kultúra olyan széles körét közvetíti, amely biztosítja számukra az érdeklődésüknek, motiváltságuknak, szocio-kulturális környezetüknek megfelelő, egyénre szabott fejlesztési lehetőségeiket. Iskolánk pedagógiai célkitűzéseinek megvalósításához a Dr. Zsolnai József nevével fémjelzett Értékközvetítő és Képességfejlesztő Pedagógiát (ÉKP) választotta. Ennek célja az egyes gyermekek képességeinek széleskörű fejlesztése. Erre garancia a sokféle tevékenység, amelyek szinte kipróbálják, hogy ki miben tehetséges. Kiemelt feladatunknak tartjuk az esélyegyenlőség biztosítását, a valamilyen okból lemaradók felzárkóztatását, hátrányaik kompenzálását. Ugyanakkor fontosnak tartjuk a tehetséges tanulók képességkibontakozását, tehetséggondozását is. A program differenciált tanulásszervezéssel és egyéni bánásmóddal igazodik az egyes tanulók aktuális fejlettségi szintjéhez, haladási tempójához, megismerési stílusához. Így válik lehetővé, hogy a lemaradó és a tehetséges tanulók egy osztályon belül, a saját tempójukban fejlődhessenek.

Tehetséggondozó programunk része a folyamatos tehetségazonosítás, a tehetséggondozás és a tehetségtanácsadás is minden érintett számára. Ennek eredményes működését mutatja, hogy iskolánkat "Tehetségpont"-ként regisztrálták.

Iskolánk alapfokú művészetoktatással is foglalkozik, mellyel a zeneművészet, a táncművészet, a képző- és iparművészet valamint a színművészet és bábművészet területei iránt érdeklődő tanulók számára biztosítja készségeik, képességeik fejlesztését, az alkotó és önkifejező képességeik kibontakoztatását, tehetségük gondozását.

Diákjaink számára nemcsak a művészeti oktatásban nyújtunk lehetőséget a tehetség kibontakoztatására, mindegyik tagozatunkon fontosnak tartjuk a kiemelkedő személyiségek fejlesztését és tudásuk bővítését.

Iskolánk nagyon fontosnak tartja az esélyegyenlőséget. Tanulóink számára számtalan területen biztosítunk lehetőséget arra, hogy kipróbálhassák magukat minél több területen. Hisszük és valljuk, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, a pedagógus feladata, hogy ezt a tehetséget felfedezze a gyermekben és segítse annak kibontakoztatását. Fontosnak tartjuk nemcsak kiemelkedő tanulmányi eredménnyel rendelkező tanulóink tehetséggondozását, hanem minden olyan gyermekét, akiben valamit felfedezünk. Megértjük és elfogadjuk a diák személyiségének működését és próbáljuk elősegíteni annak fejlődését, segítsük őt hozzá egy önmagához képest egy magasabb szint eléréséhez.

 

 

Karácsonyi vásár

 

DECEMBER 6-ÁN, PÉNTEKEN KARÁCSONYI VÁSÁRT TART A FELSŐ TAGOZAT ÉS A KÖZÉPISKOLA!

 

SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN ÁRULNI ÉS VÁSÁROLNI VÁGYÓ GYERMEKET ÉS FELNŐTTET!

 

VÁRJUK  AZOKAT A DIÁKOKAT IS, AKIK A VÁSÁRI FORGATAGBAN SZÍVESEN SZAVALNÁNAK, ÉNEKELNÉNEK, VAGY ZENÉLNÉNEK AZ AULA SZÍNPADÁN.

(Jelentkezni Joó Imola vagy Lantos Erika tanárnőnél lehet.)

 

EZEN A NAPON MINDEN TANÓRA 40 PERCES ÉS MINDEN SZÜNET 15 PERCES LESZ. A VÁSÁR CSAK A SZÜNETEKBEN TART!

 

GYERE, VÁSÁROLJ, EGYÉL ÉS IGYÁL A KARÁCSONYI SÜTIKBŐL ÉS FRISSÍTŐKBŐL.

A KARÁCSONYI ÜDVÖZLŐLAPOKAT, AJÁNDÉKOKAT ÉS ÜNNEPI DEKORÁCIÓKAT MOST OLCSÓN BESZEREZHETED.

 

MINDEN PORTÉKA GARANTÁLTAN KÉZMŰVES TERMÉK!

 

NE FELEJTSD OTTHON A PÉNZTÁRCÁDAT!!!!!!

Iskola története

AZ ISKOLA MEGSZÜLETÉSE

 

Amikor az iskola szervezéséhez kezdtünk, nem gondoltuk, hogy milyen göröngyös útra léptünk. Mindig voltak azonban segítőkész kollégák, társak, akik biztattak, lelkesítettek bennünket, szülők, akik bíztak bennünk, s tanítványok, akik erőt adtak.

1990 decemberében készítettük el első beadványunkat a Várpalotai Polgármesteri Hivatal részére. Ekkor még csak a magániskola szervezésének megkezdésére kaptunk megbízást. Be kellett bizonyítanunk, hogy van érdeklődés a magániskola iránt. Végiglátogattuk az óvodákat, szülői értekezleteken tájékoztattuk a szülőket elképzeléseinkről. A városi televízióban riportot készítettünk, telefonos fórumon vettünk részt, újságcikkben számoltunk be terveinkről. Igyekeztünk minél szélesebb skálán megismertetni gondolatainkat városunk lakóival.

 

Létrehoztuk a „Tehetségekért” Alapítványt, amelynek fő célja 1991-1995 között az iskola működési feltételeinek megteremtésében a segítségnyújtás, a hátrányos helyzetű, de tehetséges tanulók támogatása. 1995-től korábbi feladatai mellett az iskola fenntartói feladatait is ellátja.

Iskolánk megszületésének azt a pillanatot tekintjük, amikor 1991. április 2-4. között elsőtől hetedik osztályig közel 100 tanuló iratkozott be iskolánkba, bízva a sikeres szervezésben, a célok helyességében.

Iskolánk szervezésekor először arra gondoltunk, hogy elsősorban a tehetséges gyermekek számára szeretnénk egy másfajta iskolaformát megteremteni.

A beiratkozáskor azonban sok olyan gyermek és szülője is megkeresett bennünket, akikkel korábban gondok, problémák voltak, és segítséget kértek, segítséget vártak.

Ez a tény a célok újragondolására kényszerített bennünket. Eközben folyamatosan átértékelődött bennünk a „tehetség” fogalma. Egy sokkal szélesebb körben értelmezve ezt, sikerült eljutnunk iskolánk filozófiájához, a „tehetséges emberhez”, melyet iskolánk elnevezésében is megjelenítettünk.

A jelentkezés tapasztalatai azt is bizonyították, hogy szükség van az iskolára, így elkezdhettük megteremteni az indulás tárgyi feltételeit. Taneszközöket rendeltünk, vállalatokat, üzemeket kerestünk fel, akik eszközökkel, helyiségekkel, bútorokkal segítettek bennünket.

Megkezdődött a bérbe vett épület iskolává történő átalakítása.

Ebben a készültségi fokban kérhettük és kaptuk meg a működési engedély és megbízást állami feladatok ellátására Várpalota Város Jegyzőjétől és az Önkormányzattól.

Az engedélyek birtokában sikerült véglegesen kialakítani a tantestületet is. Olyan fiatal és lelkes pedagógusok vállalták az újszerű feladatot, akik bíztak az új lehetőségekben, az iskola pedagógiai célkitűzéseiben. Őket segítették azok a pedagógusok, akik évtizedek során összegyűjtött szakmai tapasztalataikat igyekeztek átadni kollégáiknak.

 

1991-1992. TANÉV

 

Tantestületünk első alakuló ülését 1991 augusztusában egy kölcsönkért irodában tartottuk meg.

Iskolánk kettős feladatot vállalt. Egyrészt tehetséggondozással foglalkozunk, másrészt hátránykompenzáló foglalkozásokat tartunk. A felzárkóztatásban igyekszünk rugalmasan alkalmazkodni a gyermekek problémáihoz.

A tehetséggondozásnak több színterét biztosítjuk: az órai differenciált foglakoztatást, a szakköröket, a továbbtanulásra előkészítő foglalkozásokat, tanulmányi versenyekre való felkészítést.

Iskolánk első osztálytól hetedik osztályig évfolyamonként egy-egy tanulócsoporttal, 103 tanulóval kezdte meg az oktató-nevelő munkát. Tíz főállású és hét óraadó pedagógus foglalkoztatta a gyermekeket. Munkájukat két pedagógiai asszisztens segítette.

Alsó tagozaton az egésznapos oktatási formát választottuk. Az 1. és 2. osztályban elindítottuk az ÉKP-t, 3. és 4. osztályban a NYIK programot. Az 5., 6. és 7. osztályban a '78-as tanterv szerint folytattuk az oktatást. Mindegyik programot kiegészítettük az iskola sajátosságainak megfelelően. Már 1. osztály második félévétől heti négy angolórával, 3. osztálytól két számítástechnikai ismereteket oktató foglalkozással.

Az ÉKP fontos része a munkára nevelés. Ezért iskolánk tanulói létrehozták az iskolaszövetkezeti csoportot. Ennek keretében különböző feladatokat vállaltak. Büfét üzemeltettek, besegítettek az iskola környezetének ápolásába.

Létrehoztuk a Diák Önkormányzatot, melynek segítségével folyamatosan követni tudjuk a tanulók igényeit, s egyre sikeresebben kapcsolhatjuk be őket az iskola közösségi életébe.

 

1992/1993. TANÉV

 

Iskolánk kettős feladatából adódóan át kellett gondolnunk tanulóink továbbtanulási lehetőségeit is. Úgy éreztük, hogy a tehetséges tanulók felkészítésével az ő továbbtanulási esélyeik megnyugtatóan rendezhetők. Azon tanulók számára, akik tanulási nehézségekkel küzdöttek, az Oktatói Munkaközösség mint fenntartó létrehozta a speciális szakiskolát.

Kétéves nappali tagozatos képzéssel népi bőrős és szőnyegszövő-javító szakra jelentkezhettek tanulók iskolánkba. Az első tanévben 10 bőrős és 5 szövő tanuló kezdte meg ebben a formában tanulmányait.

A kétéves szakiskolai képzés pedagógiai célja a következő volt:

1.) Tanulási nehézségekkel küzdő és/vagy szociális hátrányos helyzetű, olyan fiatalok számára biztosítson hátránykompenczáló, felzárkóztató és szakmát adó képzést, akik a hagyományos középiskolai képzésbe nem kerültek be, vagy ott nem fejezték be tanulmányaikat.

2.) A felzárkoztató, hátránykompenzáló és szakmát adó képzés befejezése után alkalmasak legyenek a munkába állásra, vagy további tanulmányaikat folytatni tudják valamilyen normál iskolarendszerű szakképzésben.

3.) Saját intézményünkben lehetőség biztosítása tanulóinknak arra, hogy a normál iskolarendszer szerint kialakításra kerülő szakképzési rendszerben folytatni tudják tanulmányaikat.

A Diák Önkormányzat segítségével megkezdtük az iskolaújság szerkesztését.

 

1993/1994. TANÉV

 

A szakiskolában ebben a tanévben 14 tanuló sikeres szakmunkásvizsgát tett.

Az 1993/94-es tanévben megalakult iskolánkban az énekkar. Nagy álmunk valósult meg ezzel, mert úgy éreztük, a zenei nevelés terén eddig nem tudtunk olyan szintre jutni, amit nagyon szerettünk volna. Énekkarunk már ebben az évben szép sikert ért el, majd 1995-ben a Ney Dávid kórustalálkozón bronz minősítést kapott.

A szakiskolai képzésben új szakmát indítottunk, az ABC áruházi eladó szakot. Együttműködési megállapodás alapján a tanulók gyakorlati képzésének a Thuri György Munkásszövetkezet adott helyet, s a szakmai elméleti képzést is ők vállalták.

 

1994/1995. TANÉV

 

Iskolánk ebben a tanévben csatlakozott a rákellenes oktatási programhoz, melynek feladatait a 7. és 8. osztály vállalta fel. Több tanuló készített tanulói pályázatot. Irodalmi alkotásokat, plakátokat készítettek, s részt vettek a "Ki tud többet a rákról a rák ellen?" című vetélkedőn, amelyen csapatunk II. helyezést ért el.

Az 1994/95-ös tanévben 40 szakiskolás tanulót készítettünk fel a szakmunkás vizsgára. A nyolcadik osztályt végzett tanulóink 84%-a sikeresen felvételizett érettségit adó középiskolába.

 

1995/1996. TANÉV

 

5. osztályban elindítottuk a matematika tagozatot. Olyan tanulók jelentkezését vártuk, akik szeretik a matematikát, logikus gondolkodásúak, s szívesen választanak olyan pályát, ahol az itt szerzett tudást kamatoztathatják. Sok tehetséges tanuló jelentkezett a tagozatra, így vált lehetővé először iskolánkban, hogy párhuzamos osztályt indíthattunk. Ebben az évben tartottuk meg iskolánk alapításának 5 éves évfordulóját.

 

1996/1997. TANÉV

 

Iskolánk épülete az OM tulajdonába került azáltal, hogy megvásárolta a Fiesta Kft. résztulajdonát. Ezzel lehetővé vált, hogy az épület bal szárnyát kollégiummá alakítsuk át - lehetőséget adva olyan vidéki tanulók beiratkozására, akik számára a bejárás nehézkes, vagy nem oldható meg. Induló létszámunk: 22 lány és 16 fiú. A kollégium otthont ad a város két másik szakiskolájába járó tanulóknak is. Az itt folyó nevelő-oktató munka jól kiegészíti az iskolai tevékenységet, speciális lehetőségei, s az egységes nevelési-oktatási elvek segítik az eredményes működést, a szakiskolák közti együttműködést.

A Várpalotai Napok rendezvénysorozat keretein belül szakiskolásaink vásárral egybekötött bemutatót tartottak alkotásaikból, ahol igen sok elismerést kaptak a látogatóktól.

Felnőtt szakképzés indult üzletvezetői szakon - a helyi igényeknek megfelelően, s együttműködve a városi Munkaügyi Központtal. 1997 májusában a hallgatók sikeres vizsgát tettek.

 

1997/1998. TANÉV

 

E tanév fő eseménye a Pedagógiai Program és a Helyi Tanterv elkészítése, a NAT-ra való felkészülés. Pedagógiai Programunk alapja az ÉKP pedagógiája. "Az ÉKP tárgyának tekintjük azt a széles értelemben vett kultúra-átszármaztató tevékenységsorozatot, amely intézményesítetten segíti a tanulók személyiségfejlődését. Legfőbb jellemzője, hogy a pedagógiai gyakorlatot a maga konkrét létszerűségében ragadja meg. Mindenkor figyelembe veszi, hogy a pedagógiai tevékenység helyhez, időhöz, szereplőhöz, szervezethez, kommunikációs és kooperációs aktusokhoz kötött folyamatokban realizálódik, és viszonylag jól elkülöníthető bemeneti és kimeneti, azaz eredményjellegű tényezők mentén írható le."

 

Az oktatási törvény a szakképzést három tanévre terjesztette ki, amelyben a tényleges szakmai képzés az alapfokú oktatás befejezését követően, a 11. évfolyamon kezdődik. 1997. október 27-én egy pedagógusokból, oktatási szakemberekből álló japán küldöttség látogatott el iskolánkba. A vendégek érdeklődéssel hallgatták tanulóink beszámolóit mindennapi életünkről, megtekintették tanórai és szakköri foglalkozásainkat, valamint bőrtárgykészítőink műhelymunkáját.

 

1998/1999. TANÉV

 

A szülők igényeinek megfelelően és a nagy érdeklődésre való tekintettel két első osztályt indítottunk az általános iskolában. A meglévő hetedikes tanulókból és az újonnan érkezőkből két hetedik osztály szerveződik.

"Iskolánk nem "versenyistálló", ahol csak a ponttal, számmal, idővel mért eredmény a mérce. Nem másokkal akartuk összevetni gyermekeink tudását egy-egy versenyen, hanem az önmagukhoz képest elért eredmények voltak a fontosak. Ez az úgy nevezett "pedagógiai hozzáadott érték", amely meghatározhatja egy iskola oktató-nevelő munkájának minőségét, színvonalát".

Ebben a tanévben került sor az ÉKP-s iskolák értékelésére az ÉKP Központ által kidolgozott minősítő kritériumok alapján. Fógelné Nagy Éva, a tatai Tálentum Iskola vezetője látogatása alkalmával az intézményünkben folyó pedagógiai tevékenységről, az igényes környezetkultúráról, a tanulók fejlett kritikai érzékéről, nyitottságáról elismeréssel nyilatkozott.

Szervezeti változások történtek: intézményünk működtetője a "Tehetségekért" Kft. lett, amely kereskedelmi és szolgáltató tevékenységet lát el. 1999. január 1-től a pedagógusok az iskola alkalmazottai, a "Tehetségekért" Alapítvány pedig kiemelten közhasznú társaság.

 

1999/2000. TANÉV

 

Ebben a tanévben indítottuk első gimnáziumi osztályunkat, megkezdtük a képzésünk 12 évfolyamosság történő kiterjesztését. A jelentkezők igényeinek megfelelően informatika tagozaton indult meg a gimnáziumi képzés 15 tanulóval. Az osztálylétszám felét azon nyolcadik osztályt végzett tanulók teszik ki, akik nálunk fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. Gimnáziumi képzésünk ÉKP programra épülő középiskolai oktató-nevelő munkát folytat, mely lehetővé teszi, hogy tanulóink a kultúra széles körével megismerkedjenek.

Számos elnyert pályázat és támogatás eredményeképpen 1999 szeptemberében új könyvtárszobával bővült iskolánk. Ezzel egyidőben új tanári szobát is kialakítottunk.

Bevezettük a negyedéves értékelést: arról értesítjük a szülőket, hogy novemberben hogyan értékeljük gyermekük teljesítményét. Azon tanulóink számára, akik elégtelenket szereztek, még elegendő idő és lehetőség áll rendelkezésre a javításra. Azok pedig, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, a szaktanárok elismerését kapják.

Tanulóink mindennapjait színjátszó, nemezelő, énekkari és rajz szakköri foglalkozások színesítik.

 

2000/2001. TANÉV

 

Egy sikeres pályázat eredményeként 2,3 millió Ft elnyerésével és az önrész hozzáadásával kialakíttattuk új természettudományi laborunkat. Ezzel lehetőség nyílt a fizika, kémia és természetismeret tantárgyak színvonalasabb oktatására, a tanulókísérletek biztonságosabb lebonyolítására. Megtörtént az osztálytermek bővítése a létszámemelkedésnek megfelelően, s újabb évfolyammal bővült gimnáziumi tagozatunk.

Az Oktatási Minisztérium által "Comenius 2000" címmel meghirdetett pályázaton lehetőséget kaptunk a "teljes körű minőségirányítás és együttműködés" második modelljének kiépítésére.

 

2001/2002. TANÉV

 

Iskolánk ebben a tanévben alapfokú művészetoktatási tagozattal bővítette tevékenységi körét, mely a zeneművészet, a táncművészet, a képző és iparművészet, valamint a színművészet és bábművészet terén tehetséges tanulók továbbfejlődésének színterét biztosítja. Az új tagozat jól illeszkedik az iskola korábbi szerkezetébe, hiszen az 1-13. évfolyamon alkalmazott ÉKP-s program nagy hangsúlyt fektet a művészeti képzésre, a kultúra széleskörű megismerésére, s az ismeretek alkotó alkalmazására, melynek realizálása, kiteljesítése a művészeti tagozaton magas szinten megoldható.

 

 

További cikkeink...

  1. Kapcsolat
  2. Átalakítás

Statisztika

Cikkmegtekintések találatai
410962

Látogatók

Oldalainkat 39 vendég és 0 tag böngészi